Józsefvárosi lelkész áldotta meg a Rióba induló magyar paralimpiai csapatot

Józsefvárosi lelkész áldotta meg a Rióba induló magyar paralimpiai csapatot

Augusztus végén a Rióba induló magyar paralimpiai csapat ünnepélyes esküt tett a Nemzeti Színházban. Az ünnepségen megáldotta a sportolókat és beszédet mondott Liszka Viktor Gábor, józsefvárosi evangélikus lelkész.

Forrás: evangélikus.hu, Fotó: Román Péter

A lelkész a sok hivatalos köszöntő után már első mondatával kiérdemelte a közönség tapsát, mondandóját ugyanis így kezdte: „Mindenkit szeretettel köszöntök, mégis felétek fordulok, kedves sportolók, hogy lássuk egymást, miközben hozzátok szólok.” Az addig felszólalók ugyanis a sportolók elé tett pulpitus mögül, nekik háttal, az egybegyűltekkel szemben beszéltek. Liszka Viktor ezután egy régi olimpiai történetet mesélt el, amely szerint egyszer régen egy derék szakács az antik Rómában elhatározta, hogy megsüti a világ legjobb pizzáját, azonban mégis odaégette. Mérgében úgy elhajította, hogy a keményre sült tésztakorong átrepült a Földközi-tengeren, míg végül jó ívet húzva Görögországban landolt. A meglepett görögök nézték a furcsa jelenséget, de nem a kontár itáliai szakács hibáját látták meg benne, hanem elismeréssel adóztak teljesítménye előtt. Ez igen, mondták, ezt megtartjuk, sőt, sportot űzünk belőle! Így jött létre a diszkoszvetés! A lelkész mondandóját arra hegyezte ki, hogy nagyon szép íven át érkezik meg hozzánk és bennünk elismeréssé, büszkeséggé, örömbe fordul az a rengeteg verejték, áldozat és munka, amit a színpadon helyet foglalók a sportba. A hazai sportélet talán legkülönlegesebb ívét ti adjátok – jelentette ki Liszka Viktor.

Az ároni áldást így vezette be: „Bizonyára vannak közöttetek keresztények, más vallásúak és olyanok is, akiket nem kötnek le a hit kérdései, mégis, hitem szerint az Isten szeretete mindenképpen és mindig veletek van, sikereitekben és kudarcaitokban is. Ha jól sikerül a pizza, hát abból meg lehet kínálni mindenkit, ha pedig odaég, újabb nagyszerű sportteljesítményt lehet belőle támasztani. Azt kívánom, hogy érezzétek ezt a szeretetet, ami veletek van, az Isten szeretetét, és a miénket is.”

Az áldás pedig így hangzott:

Isten sportoló népe,

az Úr áldjon meg és erősítsen meg téged, szent arca ragyogjon a te arcodon, fordítsa az Úr feléd arcát és könyörüljön rajtad, a torna végeztével pedig adjon neked megnyugtató, elégedett békességet. Így legyen; ámen. Hajrá!

Az ünnepségről szóló teljes cikk elolvasható itt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.