Június 21-én szerdán Roma Inklúzió címmel németországi evangélikus lelkészeknek szerveztünk diakóniai workshopot. A csoport magyarországi tanulmányútját Gémes Pál, a Stuttgart környéki evangélikus lelkészek esperese szervezte. Négynapos programjuk során gyülekezetünkbe is ellátogattak, ahol többek között olyan kérdésekre voltak kíváncsiak: hogyan értelmezi a gyülekezet a missziót? Hogyan teremt kapcsolatot a városrésszel? Milyen hátrányok érik a roma munkavállalókat? Milyen utakon közelednek a romák a gyülekezethez és milyen úton közeledhet hozzájuk a gyülekezet?

A bemutatkozó kör után gyülekezetünk szolgálati területeit ismertettük, illetve jelenleg a gyülekezet székhelyeként működő Mandák Házban működő szociális szolgáltatásokat, és azt latolgattuk, hogy hogyan lehetne a házban működő szolgálatok együttműködését még szorosabbra fűzni.

A workshop programjának összeállításakor fontos szempont volt, hogy ne csak mi beszéljünk a romákról, hanem ők is szóhoz jussanak, beszéljenek valós helyzetükről és problémáikról, illetve arról, hogyan találtak erre a gyülekezetre. Lakatos Éva vállalta, hogy Bolba Márta lelkésznővel beszélgetve körüljárja ezeket a kérdéseket a német lelkészek jelenlétében. Éva egy szlovák gyökerű, evangélikus többségű kisvárosból költözött Budapestre, a józsefvárosi gyülekezet szomszédságába. Elmesélte, hogy milyen anyagi és magánéleti kríziseken ment keresztül az elmúlt években és hogy milyen segítséget kapott akkor, amikor Románné Bolba Mártán keresztül megtalálta közösségünket. 

A személyes hangvételű beszámoló után három különböző szakterület képviselője adott kitekintést a magyarországi romák – különösképpen a roma nők és gyermekek – helyzetéről. Mindhárom szakértő kötődik a Mandák házhoz és/vagy a józsefvárosi evangélikus egyházközséghez. 

Wolf Judit pszichoterapeuta és teológus a romák munkaerőpiaci helyzete szerepelt. A korábban Németországban, jelenleg a Mandák házban tevékenykedő pszichológus Magyarországra hazatérve egy baranyai falucska polgármesterének kérésére támogatta a falu roma lakosságát. A helyi roma asszonyokkal együttműködve azt találták ki, hogy gyapjú pulóvereket és takarókat kötnek, amelyet a bécsi piacon árusítanak meg. A terv megvalósult, azon a télen ebből tudták a fűtés költségeit előteremteni. A reményt adó fogllakoztatási projekt sikerét pedig együtt ünnepelték meg tánccal, énekkel, étellel, itallal.

Az előadó három mondatban foglalta össze tapasztalatait, amit akár integrációs modellként is fel lehetne írni:  

Együtt tervezni, együtt dolgozni, együtt ünnepelni.

Az együtt tervezni azt jelenti: hagyjunk fel az “én tudom, neked mi lesz a jó” attitűddel.
Az együtt dolgozni folyamatos kapcsolattartást jelent, és azt, hogy ne helyettük, hanem együtt valósítsuk meg a közös tervet.
Az együtt ünnepelni pedig legalább ilyen fontos a siker megélését illetően. Különösen fontos ezt a harmadik lépést a keresztény közösségekben kiemelni, hiszen “a keresztény élet ünnep” – emelte ki az előadó.

Szendrey Orsolya roma oktatási szakértő mesél kerületi a Rosa Parks Alapítvány és a Láthatatlan Tanoda munkájáról, akik a Mandák Házban bérelnek irodát. A Láthatatlan Tanoda mentorhálózatot üzemeltet. Elsődleges céljuk, hogy a szegregált körzetes iskolákhoz tartozó roma gyerekek felvételt nyerhessenek jobb minőségű, integrált oktatást biztosító iskolákba is. Erre maguktól kicsi az esély, hiszen a lakóhelyükhöz legközelebb eső körzetes iskolák általában a szegregáció jegyeit mutatják, amely a továbbtanulás szempontjából komoly hátrányokat jelent. A nem megfelelő oktatás tartósítja a nyomort, mivel nem ad piacképes készségeket. A Rosa Parks Alapítvány abban segít, hogy egy soknemzetiségű, soknyelvű általános iskolában a szülők és a pedagógusok kapcsolatát és az iskolai közösségfejlesztést előmozdítsa. 

Orsolya kitekintett az egyházi iskolaátvételek oktatási szegregációt erősítő hatására is. Mivel az egyházak jó iskolát akarnak, és kötelező beiskolázási körzetük nincsen, az egyházi fenntartású iskolák legtöbbször olyan viszonyokat hoznak létre, melyben a családi háttér és az anyagi helyzet számít, és sokszor etnikum szerint homogén tanulóközösségeket eredményez. Ezzel az egyházi iskolák – adott esetben akár akaratukon kívül – meghatározó mértékben járulnak hozzá a társadalmi olló gyorsított kinyílásához. 

Laborczi Dóra hátrányos helyzetű térségekben élő roma nőkkel foglalkozó kutatásának eredményeit osztotta meg. A vizsgált településen a roma nőknek átlagosan öt gyermekük volt és 17 évesen vállaltak gyermeket először. A mélyszegénységben élő roma nők az élet számos területén szenvednek hátrányt: kezdve a saját közösségükön belüli marginalizált helyzetükkel, melynek egyik alapélménye a nőiséghez kapcsolódó szégyen-élmény és az erőszak. Ennek legdurvább – és a magyarországi mélyszegénységben lévő roma közösségekben megrázó méreteket öltő – változata a prostitúció, illetve az emberkereskedelem. De a roma nők kiszolgáltatottak az egészségügyben, a munkaerő-piacon, valamint a bíróságokon is. Kiszolgáltatott nőknek pedig kiszolgáltatott gyerekeik lesznek, ezért különösen fontos a marginalizált csoportok legkiszolgáltatottabb tagjaival – a nőkkel és a gyerekekkel – kiemelten foglalkozni akkor is, amikor roma misszióról beszélünk.

A mélyszegénységben élő romák elérése és lelkigondozása számos hazai gyülekezet kihívása és elhívása lehet az elkövetkező években. Gyülekezetünk is tanulja ennek módját, ám ezt a folyamatot az érintettek és a hozzáértő szakemberek bevonásával tartjuk elképzelhetőnek és hatékonynak. Az evangelizáció (együtt ünnepelni) mellett a tájékozódás (együtt tervezni) és az együttműködés (együtt dolgozni) lehetnek az alapkövei ennek a formálódó missziós elképzelésnek.

A délelőtt tapasztaltak alapján az egyik német lelkész azt mondta: a dél-amerikai felszabadítás teológia magyar visszhangjára ismert itt. 

Szöveg: Bolba Márta és Laborczi Dóra
Kép: Kunhegyesi Ferenc: Bódvalenke balladája című festménye a Bódvalenke-freskófalu egyik házának oldalán.