Szolgálat

Keresztelés

A keresztelés ősi hagyomány, a kereszténységen is túlmutat az időben visszafelé, azonban az Istenhez tartozás valódi jelentősége Jézus által bontakozott ki benne. Minden keresztény egyház és felekezet gyakorlatában jelen van, és még a néhol megtalálható értelmezési különbségek ellenére is azt lehet mondani, hogy közös szentség.

Magyarán nem evangélikussá, vagy más egyház tagjává keresztelünk valakit, hanem Isten családjának részévé. Akár evangélikus, református, vagy katolikus templomban keresztelnek is meg valakit, ez még nem jelent felekezeti hovatartozást. Ez egyedül az Istenhez való tartozást jelenti.

A leginkább elterjedt szokás a gyermek- illetve csecsemőkeresztség. Ebben szépen megmutatja magát Isten megelőző kegyelme: már akkor gondot visel ránk, és oltalmazó szeretetébe vesz, amikor az ember  azért még nemhogy semmit nem tehet, vagy érdemelheti ki (amúgy sem), de kiszolgáltatott kisgyermekként föl sem fogja azt.

Ugyanakkor nem ritka a felnőttkeresztség sem. Amikor valaki érett, felnőtt fejjel jut el a gondolatig, hogy életében Isten jelenléte fontos, és a hovatartozás kérdésében is szeretne Jézus mellett dönteni, akkor erre ugyanúgy lehetősége van. Egyházunk gyakorlatában ez a konfirmációval, vagyis a keresztség gyülekezeti szempontú megerősítésével együtt is történhet.

Ha nincs külön szertartásra igény, akkor a keresztelő helye a vasárnapi istentisztelet folyamatában van, hogy Isten családjának bővülését közös ünnepként élhessük meg.

Esküvő

Isten szeretetének talán leggyönyörűbb pecsétje az emberi lelken a szerelem. Ezért amikor egy pár Isten színe előtt is meg szeretné erősíteni egybetartozását, ehhez az egyház a legnagyobb örömmel közvetíti  a szeretet Urának áldását.

Nem állhat útjában ennek a felekezeti különbözőség, tehát lehetőség van ökumenikus esküvőre, amellyel szemben az evangélikus egyház semmiféle feltételt és elvárást nem támaszt. Ahogyan az sem akadály, ha a pár valamelyik tagját nem foglalkoztatják a hit kérdései, esetleg csak a párja kedvéért vállalja a templomi szertartást. Hitünk és meggyőződésünk szerint Isten Lelke utat talál mindenkihez, akihez akar, és amikor akar. Mi senkin nem kérjük számon a hitét, vagy hit nélküliségét.

Isten házasságot megáldó szeretetének nem vet gátat az elvált-lét sem. Az emberi kapcsolatok törékenységét nem tisztünk megítélni, hanem együtt érző szeretettel akarunk hozzájuk fordulni. Ahogyan Istennél is mindig van második esély, úgy az evangélikus egyház sem gondolhatja ezt másként.

A szertartást többnyire megelőzi egy beszélgetés-sorozat, amelyben az eskető lelkész (hacsak nincs kifejezett igény egy másik lelkészre, mert mondjuk régi ismerős) és a jegyesek közösen készülnek a szertartásra. Ennek van technikai része, amelyben a liturgiát, a templomi rész egymás után következő elemeit beszélik át, és lelki része, amelyben ezek jelentését, jelentőségét, és a házassággal kapcsolatos kérdéseket, esetleg felmerülő nehezebb témákat beszélik át.

Az esküvői szertartással kapcsolatos anyagiakban csak a templomrendezés és díszítés anyagi költsége (igény szerint megbeszélhető – virágok, stb.) szerepel, valamint a kántori szolgálat (orgona) díja. A lelkészi szolgálatnak nincs szabott díja, de az egyházközég javára fölajánlott önkéntes adományt elfogadunk.

Temetés

Hol vannak azok a gondolataink, amelyekre éppen nem gondolunk? És amikor újra eszünkbe jutnak, akkor honnan jönnek elő? Megszűntek addig, vagy csak rejtőztek valami olyan formában, amit nem ismerünk?

Hitünk szerint minden ember élete Isten elképzelése, komplikált, szép és nehezebben érthető gondolata. Abban is hiszünk, hogy bár minden gondolatmenet véget ér egyszer, mégsem itt végződik a történetünk, mert egykor majd mindannyiunkra újra gondolni fog Isten. Akkor lesz újra találkozás, és fájdalom nélküli öröm.

Erre az óriási reményre és kegyelemre adta bizonyítékul Isten kétezer éve Jézust, aki életével és halálával nem csak azt mutatta meg, hogy milyen valójában az Isten, aki érti és érzi emberlétünk minden nehézségét, hanem feltámadásával azt is, hogy merre tekinthetünk, amikor a legnehezebb emberi kérdéssel, az elmúlással birkózunk.

Ettől még nem lesz kevésbé fájdalmas a veszteség, de az evangélikus egyház éppen ezért mindig, minden esetben a gyászolók mellé szeretne állni lelki támaszként a vigasztalás, együttérzés hangján. Minden embert megillet a méltósággal való elbúcsúztatás, lelkészeink ebben is rendelkezésre állnak bármikor. A temetési szertartásnak nincs szabott díja, és nem kérünk érte pénzt. Az egyházközség  javára önkéntes adományt elfogadunk. 

Lelkigondozás

Az élet útvesztőiben még a legerősebb, leghatározottabb emberek is el tudnak tévedni, bonyolult szituációkban megrekedni. Ebben semmi szégyellnivaló nincs. Ugyanakkor lelki problémáinkat senki nem oldhatja meg helyettünk. Képzett – mentálhigiénés irányú, kliensközpontú – lelkészeink abban tudnak segíteni, hogy együttérző jelenlétükkel, megerősítő melléállással olyan légkört teremtenek, ahol az ember bátrabban tud szembenézni elakadásával, és talán olyan válaszokat képes találni, amelyek továbblendítik az életúton.

 Ami egy ilyen beszélgetésen elhangzik, az ott is marad, mivel a lelkészavatási eskü része a titoktartás, amelyet minden lelkészünk abszolút komolyan vesz. A lelkigondozás is része a lelkészi tevékenységeknek, így ennek sincs anyagi vonzata.

 Amennyiben a segítséget kérő problémája túlmutat a lelkigondozás klasszikus keretein, gyülekezetünkben lehetőség van magasan képzett pszichológussal való beszélgetésre is.

Üzenet