Isten szeretetének talán leggyönyörűbb pecsétje az emberi lelken a szerelem. Ezért, amikor egy pár Isten színe előtt is meg szeretné erősíteni egybetartozását, ehhez az egyház a legnagyobb örömmel közvetíti a szeretet Urának áldását.

Nem állhat útjában ennek a felekezeti különbözőség, tehát lehetőség van ökumenikus esküvőre, amellyel szemben az evangélikus egyház semmiféle feltételt és elvárást nem támaszt. Ahogyan az sem akadály, ha a pár valamelyik tagját nem foglalkoztatják a hit kérdései, esetleg csak a párja kedvéért vállalja a templomi szertartást. Hitünk és meggyőződésünk szerint Isten Lelke utat talál mindenkihez, akihez akar, és amikor akar. Mi senkin nem kérjük számon a hitét, vagy hit nélküliségét.

Isten házasságot megáldó szeretetének nem vet gátat az elvált-lét sem. Az emberi kapcsolatok törékenységét nem tisztünk megítélni, hanem együtt érző szeretettel akarunk hozzájuk fordulni. Ahogyan Istennél is mindig van második esély, úgy az evangélikus egyház sem gondolhatja ezt másként.

A szertartást többnyire megelőzi egy beszélgetés-sorozat, amelyben az eskető lelkész (hacsak nincs kifejezett igény egy másik lelkészre, mert mondjuk régi ismerős) és a jegyesek közösen készülnek a szertartásra. Ennek van technikai része, amelyben a liturgiát, a templomi rész egymás után következő elemeit beszélik át, és lelki része, amelyben ezek jelentését, jelentőségét, és a házassággal kapcsolatos kérdéseket, esetleg felmerülő nehezebb témákat beszélik át.

Az esküvői szertartással kapcsolatos anyagiakban csak a templomrendezés és díszítés anyagi költsége (igény szerint megbeszélhető – virágok, stb.) szerepel, valamint a kántori szolgálat (orgona) díja. A lelkészi szolgálatnak nincs szabott díja, de az egyházközég javára fölajánlott önkéntes adományt elfogadunk.