Hol vannak azok a gondolataink, amelyekre éppen nem gondolunk? És amikor újra eszünkbe jutnak, akkor honnan jönnek elő? Megszűntek addig, vagy csak rejtőztek olyan formában, amit nem ismerünk?

Hitünk szerint minden ember élete Isten elképzelése, komplikált, szép és nehezebben érthető gondolata. Abban is hiszünk, hogy bár minden gondolatmenet véget ér egyszer, mégsem itt végződik a történetünk, mert egykor majd mindannyiunkra újra gondolni fog Isten. Akkor lesz újra találkozás, és fájdalom nélküli öröm.

Erre az óriási reményre és kegyelemre adta bizonyítékul Isten kétezer éve Jézust, aki életével és halálával nem csak azt mutatta meg, hogy milyen valójában az Isten, aki érti és érzi emberlétünk minden nehézségét, hanem feltámadásával azt is, hogy merre tekinthetünk, amikor a legnehezebb emberi kérdéssel, az elmúlással birkózunk.

Az evangélikus egyház éppen ezért mindig, minden esetben, lelki támaszként, a gyászolók mellé szeretne állni és a vigasztalás, együttérzés hangján szólni hozzájuk. Minden embert megillet a méltó elbúcsúztatás, lelkészeink ebben is rendelkezésre állnak bármikor.

A temetési szertartásnak nincs szabott díja, és nem kérünk érte pénzt. Az egyházközség javára önkéntes adományt elfogadunk.