2017 böjtjének második hétvégéjén a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség egy csoportja Balassagyarmatra látogatott. A szombat délutáni tematikus beszélgetések egyikén a helyi gyülekezet lelkésze, Bartha István is megosztotta gondolatait a vendégekkel. A hétvége témája ez volt: Ne félj!, ennek megfelelően szerveztük közös beszélgetéseinket. Az elmélyült eszmecsere mellett a félelmek oldásában leginkább a közös játékok és nevetés segítettek.
Az idén tízéves fennállását ünneplő Szabó József Tanulmányi Ház már sokszor volt helyszíne gyülekezeti vagy ifjúsági csendes napoknak. A teljesség igénye nélkül egyebek közt a Budapest-Fasori, az Orosházi, az Ikladi, a Szentendrei Evangélikus Egyházközség, valamint egyházi és világi iskolák diákjai, konfirmandusai, kórusai, sportolók, kirándulók, zarándokok, lelkészek, konferenciázók, határon túli és inneni magyar írópalánták és sokan mások találtak már az elmúlt tíz esztendő alatt néhány napra otthont a Balassagyarmat szívében épült kicsi vendégházban.
Vasárnap, az országosan megszokotthoz képest korán, 9 órakor kezdődő istentiszteleten részt vettek és szolgáltak a józsefvárosiak is. A gyülekezeti terem és karzata teljesen megtelt. Liszka Viktor lelkész néhány mondatban ismertette a sajátos helyzetű budapesti gyülekezet színes és sokrétű közösségépítő szolgálatát. Külön színfolt, egyben kapcsolódási pont, hogy a Szabó József Tanulmányi Ház első vendégei 2007-ben olyan gyerekek voltak, akiknek valamelyik szülője börtönbüntetését töltötte. A táboroztatók közt pedig ott volt az akkor még teológiai tanulmányait folytató Liszka Viktor is.
Az igehirdetést Románné Bolba Márta lelkész végezte a böjt második vasárnapjára előírt perikópa, Mt 15, 21-28 alapján. A kánaáni asszony történetét egy istentisztelethez hasonlította. Jézus a határban van. Idegen vidéken. És elkezdődik a liturgia, felhangzik a „Kyrie eleison!” Meglepő, hogy az egyébként nagyon is jelen lévő Jézus először nem szólal meg. Ám amikor a tanítványok unszolására mégsem marad ige nélkül ez az istentisztelet, elsőként olyan hangot üt meg az Úr, amely tőle szokatlan. Oka, indoka, sőt, igei megalapozása van az elutasításnak. „Nem küldettem máshoz…”, sőt: „nem helyes a kutyáknak dobni a gyermekek kenyerét”. Jézustól ez kétségtelenül szokatlan, de a keresztények számára sajnos nagyon is elfogadható. Sőt, talán a tanítványok többsége is úgy gondolta, hogy elég, ha Jézus „elbocsátja” ezt az asszonyt, hogy ne kiáltozzon többé utánuk. Vannak érveink, hogy miért nem segítünk. Részünkről az istentisztelet akár itt is befejeződhetne. Ima, áldás, ének, harang és rendben is volnánk. A bajban lévő asszony azonban leborul Jézus előtt. Jézus pedig erre azt mondja: asszony, a te hited megtartott téged!
Az istentisztelet nem úgy végződik, mintha „mi sem történt volna”. Sőt, nagyon is történik valami. A teremtő feszültségből a tanítványok, és velük együtt mi is képesek leszünk a velünk és mellettünk haladó Jézussal együtt átlépni saját árnyékunkat, határainkat, korlátoltságunkat. Az asszony hite immár nyilvánvalóvá lesz. És nem mellesleg a leány meggyógyul – akit addig (ha valakinek nem tűnt volna fel) kegyetlenül gyötört a gonosz lélek. Történt valami. Most már tényleg jöhet az áldás, az elbocsátás.
Az istentisztelet offertóriumát a Dévai Szent Ferenc Alapítvány számára ajánlotta fel a gyülekezet, amelynek külön aktualitást adott, hogy március 18-án, szombaton Böjte Csaba és a vele érkező nyolc fős gyerekcsoport lesz Balassagyarmat város vendége. Reménységünk szerint ők is jól érzik majd magukat a Szabó József Tanulmányi Ház vendégeiként.
Szöveg forrása: evangélikus.hu
Fotók: Román Péter