Koncz Zsuzsa dalát dúdolom: “Rohan az idő, elmúlik a nyár…” Nemsokára kezdődik az óvoda, iskola, egyetem. Már látjuk az első lehulló faleveleket. Elmúlt a nyár. Változnak az évszakok. Változik az élethelyzetünk. A változás bizonytalansággal jár, a bizonytalanság pedig félelmet ébreszt. A félelmeink szemüvegén keresztül látva a világot nagyon megnyúlnak az árnyak, sötét színekben látjuk a világot és borúsan a jövendőt. Jeremiás próféta is így festi le előttünk az elhagyatott gazdaságokat, embertől és állatoktól elhagyatott szántóföldeket. Egy fabatkát sem ér ez az egész. Az elhagyatottság azért történt, mert hátat fordítottak Istennek, más istenek szobrait állították fel a szentélyben, az áldozóhalmokon pedig még gyermekeiket is feláldozták a Molok bálványistennek.
Jeremiás pedig bejelenti a változást. Vedd le a sötétítő szemüveget! A változás jót is hozhat! Lásd meg újra, ami a szemed előtt van, mint a lehetőségek tárházát! Isten jelenlétében, a vele való szövetségben, életre kelt, reményteli szívvel nézd meg újra! Mit látsz? Milyen lehetőségek rejtőznek itt? Jeremiás megosztja Isten ígéretét velünk: ezüstért vesznek szántóföldet, hálaadó énekkel jönnek az Úr házába!

Én Uram, én Istenem! Te látod, hogy mennyire félek a változástól. Kérlek, teremts bennem reménykedő szívet, hogy benned bízva megnyílhasson az értelmem az új életre, amelyet te készítettél nekem. Ámen.