Szeretettel várlak benneteket erre az istentisztelettel egybefűzött kedves eseményre. Az istentisztelet után Túrmezei Erzsébet emléktábláját avatjuk a Mandák-ház belső homlokzatán a 15-ös lakás falán, ahol Erzsébet testvér 15 évig élt.

 

Túrmezei Erzsébet emlékévet hirdetett egyházunk, ezért a költő és műfordító, magyar-német szakos tanárnő, diakonissza testvér életútjának helyszínein emléktáblákat helyeznek el. Gyülekezetünket meglátogatja Gregessen Labossa György, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának Diakóniai Bizottságának elnöke és Görög Hajnalka a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Főnökasszonya, valamint Madocsay Dániel az egyesület titkára. Túrmezei Erzsébet Budapest-Józsefváros díszpolgára 1993 óta, így a helyi Önkormányzati képviselő, Camara-Bereczki Ferenc Miklós is tiszteletét teszi az eseményen, melyről beszámol a Józsefváros újság is.

 

Igen, Atyán – így kezdte az imádságait. Válaszolt Isten hívására, nem félt az elköteleződéstől. Istennek mondott boldogító igent. Ezt a hitvallást megénekelte: Erzsébet hitének és életének sokan voltak tanúi, kedvesen emlékeznek vissza törékeny alakjára és erős hitére. Életében a belmissziói munka és az irgalmasság szolgálatában összeforrt. A diakonissza mozgalom lelki atyja, a 19. századi Wilhelm Löhe azt hangsúlyozta, hogy a diakónia színtere a gyülekezet és hangsúlya az önkéntesség. Löhe Luthert idézi, aki szerint ez az irgalmas szeretet Jézus szeretetéből forrásozik, ez az a túlcsordulás, amivel a keresztény úrvacsorai asztalközösség határain túlcsordul (Überschuss) Isten szeretete a tágabb körök felé.

 

Nekem sokat jelent a Most nem sietek .. csak engedem, hogy szeressen az Isten című éneke, ezt szeretném nektek megtanítani.

A másik nagy kedvencem az énekei közül az egy népi dallamra írt szövege. Ezt azért szeretem nagyon, mert ha egymásra gondolom, a kettő szöveget, akkor a naiv költemény, nagy erővel szólal meg.

Az eredeti dallam egy régi magyar ének, mely egy erőszakos házzasságot, nőbántalmalmazást balladisztikusan mond el.

Erre a dallamra írta az elveszett juh pédázatának mintájára az Énekeskönyvünkben is megtalálható szöveget Túrmezei Erzsébet. Ez a szöveg olyan, mintha válaszolna a bajba jutott asszony énekére azzal a vággyal, hogy Jézus látja ezt a női sorsot és elindul az elveszett bárány után.
Sűrű erdő mélyén, kicsi bárány béget, Te elveszett bárány, Jézus keres téged!

 

Amikor 1951-ben a szerzetesrendeket feloszlatta az ateista államhatalom, akkor a Fébé Diakonisszarend sem folytathatta szervezett működését. Túrmezei Erzsébet ovább szolgált az egyházban. Nyugdíjazása után került a Mandák-házba, ahol nagy szeretettel fogadták a ház lakói. Itt működött akkor a teológus lány kollégium is. Itt lakott a Teológia Újszövettségprofesszora, Selmeczi János és felesége Edit is, aki nagy szeretettel fogadta Erzsébet testvért és mindenben segítségére volt. A Mandák házban több diakonissza is otthonra talált és a szétszóratás éveiben is együtt imádkozott.

 

Túrmezei Erzsébet éleútjáról 2012-ben, születésének 100. évfordulójának alkalmából Ancilla Domini címmel kötetet szerkesztett Kőháti Dorottya. A könyvet a Magyar Evangélikus Digitális tér jóvoltából online is olvashatjuk.

Túrmezei Erzsébet életét bemutató filmet készített a Zákeus Média Centrum.