Sokfelől érkezvén, egyfelé tartván – Gyülekezeti elvonulás Nyíregyházán

Sokfelől érkezvén, egyfelé tartván - Gyülekezeti elvonulás Nyíregyházán

Gyülekezetünk tagjai nagy örömmel üdvözölték egymást, amikor július 4-én, csütörtökön délután a nyíregyházi Luther Márton Kollégium recepciójánál egymásra találtunk. Voltak, akik stoppal érkeztek, mások vonattal, megint mások pedig saját autójukkal tették meg a Budapest és Nyíregyháza közötti nem rövid utat. Szép élmény volt már ez a találkozás is, hiszen sokféle módon indultunk útnak, mégis mindannyian egy cél felé tartottunk: hogy gyülekezeti közösségben töltsünk együtt három napot, s megszokott életünket egy időre hátra hagyva valami mást, a testvéri közösséget állítsunk a középpontba.

Alig emlékezhetünk olyan pillanatra, amikor ne lettünk volna együtt. Együtt voltunk azokon a beszélgetéseken, amikor kisebb és nagyobb csoportokban olyan fontos kérdéseket tettünk föl, mint hogy mitől válik vonzóvá egy gyülekezet s miért jön el valaki az első találkozás után másodszor, harmadszor, sokadszor is. Őszinte és nagyon személyes történeteken keresztül fogalmaztuk meg magunknak saját hitünk alapkérdéseit, s az Istennel való első, második, sokadik találkozásunk fölidézésekor föltettük azt a kérdést, mi is a mi mai hitvallásunk. Szombat délelőtt az egyház társadalmi felelősségéről vitatkoztunk, majd ehhez a témához is erősen kapcsolódva meglátogattuk a Filadelfia Evangélikus Gyülekezetet Nyírtelek városban, ahol Györfi Mihály igazgató lelkész és Malik Péter lelkész mutatta be nekünk a gyülekezet történetét, hitéletét, valamint a nehézsorsú településrészen élő romák között végzett szociális munkáját. Köszönjük a szíves fogadtatást!

Együtt voltunk akkor is, amikor reggeleinket közös áhítattal indítottuk, estéinket pedig taizé-i énekekkel, közös imádsággal és igeolvasással zártuk. Vasárnap délelőtt pedig a kollégium kápolnájában istentiszteleten vettünk részt, ahol Rihay Szabolcs lelkészünk a gyülekezeti elvonulásunk mottójául szolgáló „Maradj sós!” gondolatát fejtette tovább igehirdetésében. Az istentisztelet után pedig mindenki úgy távozott, ahogy jött – ki stoppal, ki autójával, ki vonattal. A hétköznapokba visszatérő gyülekezeti tagok azonban magukkal vitték ezt a néhány napot annak bizonyságául, hogy akárhány irányból, akármilyen utakon is érkezünk egymáshoz, a gyülekezeti élet közösségében és egységében megélt együttlét olyan ajándék, amely sokáig erősíthet bennünket.

K.Á.

    

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .